Magyar English Híreink (RSS 2.0)

Üdvözöljük a

2/1/2018 A találmányok szabadalmi oltalom iránti kérelme esetén a fő igénypont korlátozása és az ezzel kapcsolatos további eljárás nem jelenti az oltalom iránti kérelem elutasítását, és az sem, hogy az igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont má | MKIK

honlapján!

-

Hasznos információk vállalkozóknak

Országos rendezvénynaptár

<< 2020 Április >>
KeSzeCsüSzoVa
  123
4
5
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930   

2/1/2018 A találmányok szabadalmi oltalom iránti kérelme esetén a fő igénypont korlátozása és az ezzel kapcsolatos további eljárás nem jelenti az oltalom iránti kérelem elutasítását, és az sem, hogy az igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont má

Szerző: Lukács Józsefné dr. | 2018. szeptember 4.

A találmányok szabadalmi oltalom iránti kérelme esetén a fő igénypont korlátozása és az ezzel kapcsolatos további eljárás nem jelenti az oltalom iránti kérelem elutasítását,  és az sem, hogy az igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont más találmányt nevesít. Több éven keresztül folyó kutatás-fejlesztési eljárás nem jelenti azt, hogy a kísérleteket akkor is folytatni kell, ha a kutatás-fejlesztés a kísérleteket folytató és a kockázatot vállaló fél számára gazdaságos, üzletileg hasznosítható eredményre nem vezethet.

 

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

(1)     A felperes hosszú ideje foglalkozik kovaföld nevű természetes ásványi anyag ipari hasznosításával és az ezzel kapcsolatos kutatásokkal. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a felperes arra a következtetésre jutott, hogy a cége által termelt kovaföld minősége gyógyszeripari felhasználásra is alkalmas. A töltő- és segédanyagok értékesítése mellett szabadalomként hasznosítva jelentős üzleti lehetőség mutatkozik annak a számára, aki ezzel a termékkel előbb lép piacra. A felperes és az alperes ezért szándéknyilatkozatot írtak alá a kovaföldnek a gyógyszeripar területén általános hordozóként történő alkalmazásával kapcsolatos találmány és az ahhoz kapcsolódó találmányok megalkotásában való együttműködés tárgyában. A szándéknyilatkozathoz a felek már csatolták azt a szabadalmi bejelentést, amely a szándéknyilatkozatuk aláírását követő rövid időn belül került benyújtásra. A szándéknyilatkozatban a felek megállapították az őket a szabadalmak tekintetében megillető eszmei tulajdonhányadokat is. Rögzítették azt is továbbá, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szabadalmi tulajdoni hányaduknak megfelelően viselik. Nem sokkal a szándéknyilatkozat aláírását követően a felek vételi jog biztosításáról és a találmányokkal kapcsolatos hasznosítási díjról szóló szerződést is kötöttek. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés hatálya egyrészt kiterjedt a hivatkozott és benyújtott I. sz. Találmányra, melynek a tárgya szilárd gyógyszerkészítmény, pld. tabletta, amely gyógyászati hatóanyagot és töltőanyagként kovaföldet vagy kovaföld tartalmú természetes ásványkeveréket tartalmaz. Másrészt, kiterjedt az ugyancsak benyújtott eljárás gyógyszeripari felhasználásra alkalmas segédanyag előállításának a szabadalmi bejelentésére is (II. Találmány). A vételi jog biztosításáról szóló szerződés öt éves időtartamra szóló vételi jog alapításának ellenértékeként opciós díjat határozott meg, melyet az alperes meg is fizetett a felperesnek. Az opciós díj ellenében az alperes a közös találmányok hasznosítására kizárólagos jogot szerzett. A vételi jog biztosításáról szóló szerződés rendelkezett arról, hogy ha a I. Találmány kapcsán a szabadalmi oltalom iránti kérelmet az illetékes hatóság nem olyan okból utasítja el, amely az alperes az eljárásban tanúsított, felróható magatartására vezethető vissza, úgy a felperes a teljes opciós díj összegét vissza kell, hogy fizesse. Az opciós díj felét kell visszafizetni akkor, ha a vételi jogot biztosító szerződésben írt találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek és azok felhasználásával a szerződés megkötését követő öt év elteltével sem töltő-, sem segédanyag nem fejleszthető ki. A közös találmányok (I. Találmány és II. Találmány) szabadalmi védettségének megszerzéséhez és fenntartásához szükséges iratok aláírására a felperes az alperesnek öt évre szóló olyan meghatalmazást adott. Ennek alapján az eljárásokat az alperesnek magának kellett lefolytatni.

(2)     A felek a hasznosítás tekintetében a vételi jog biztosításáról és a hasznosítási díjról szóló szerződésben úgy állapodtak meg, hogy az alperes javára öt évre szólóan alapított vételi jog gyakorlásáig, illetve a gyakorlás elmulasztása esetén annak lejártát követően, a közös találmányok, illetve a szabadalmi bejelentések és szabadalmak hasznosítására, használatba adására, valamint azok felhasználásával készülő termékek hasznosítására kizárólagosan és önállóan az alperes jogosult azzal, hogy az így szerzett kizárólagos jogainak ellenértékeként a felperes a hasznosításból, értékesítésből származó nettó árbevétel meghatározott százalékával megegyező haszonrészesedésre, royalty-ra jogosult. Ha az alperes a vételi jogot nem gyakorolja, úgy a felperes a szabadalmak érvényességi ideje alatt jogosult a haszonrészesedésre. A vételi jog gyakorlása esetén fizetendő vételárból levonásra kerül az opciós díj, és az addig kifizetett haszonrészesedés összege. A felperes állította, hogy szerződéses kötelezettségeit teljesítette. Az alperes az opciós díjra vonatkozó fizetési kötelezettségét teljesítette, de haszonrészesedést nem fizetett. Hasznosítási, értékesítési tevékenységet nem végzett, pedig a felperes szerint üzemi gyártásra alkalmas termék jött létre a szerződéskötést követő két év múltán. Az öt év eltelte után az alperes azt közölte a felperessel, hogy a hasznosítási tevékenységet nem kívánja folytatni, a szabadalmi oltalom iránti kérelem elutasításra került, az alperes igényt tart az opciós díj visszafizetésére, és a szabadalmaztatási eljárásokat nem kívánja tovább folytatni. A felperes álláspontja szerint az alperes a teljesítést jogellenesen megtagadta, és emiatt meghiúsult a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése.

 

A kereseti kérelem és az alperes védekezése, viszontkeresete

           

(3)     A felperes keresetében kifejtette, hogy a szabadalmi bejelentések tekintetében az oltalom fennáll. A felperes a szerződéses kötelezettségeit teljesítette, ezzel szemben az alperes a kizárólagos hasznosítási jogosultsága ellenére nem végzi a hasznosítási és értékesítési tevékenységét, a célországok jelentős részében szabadalmi bejelentést sem tett. Az öt év letelte után értesítette az alperes a felperest, hogy további tevékenységet nem kíván végezni. Az alperesi teljesítés megtagadása miatt a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellentételezése meghiúsult. Az alperes, mint kötelezett, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, így a felperes a lehetetlenülés következményeinek alkalmazását választja, és az alperestől kártérítést követel (rPtk. 313. § és rPtk. 312. § (2). bek.). A felperes általános kártérítést kért, és kárigényét a vételárból az opciós díj levonásával kalkulált haszonrészesedésben jelölte meg.

(4)     Az alperes válasziratában a tényállást lényegében azonosan adta elő, de abból eltérő következtetéseket vont le, és viszontkeresetet is előterjesztett. Álláspontja szerint az I. Találmány tekintetében az illetékes hatóság az újdonság kritériuma, ill. a feltalálói tevékenység hiánya miatt a találmányt nem találta szabadalmaztathatónak és ezért szabadalmi oltalom korlátozott formában sem adható. Az igénypontok többször korlátozva lettek, így a I. Találmány az eredeti formában nem szabadalmaztatható. A II. Találmány esetén az igénypontok szűkítése ugyancsak elkerülhetetlen volt, de a szerződéskötést követő két év alatt sem sikerült a nyers kovaföldet oly mértékben megtisztítani, hogy eredeti struktúrája megőrzése mellett megfeleljen a gyógyszeripari  alkalmazásnak. Az alperes viszontkeresetében három kérelmet terjesztett elő. Első kérelmében kérte, hogy a felperes fizesse vissza az opciós díjat, mivel álláspontja szerint az I. Találmány szabadalmi oltalom iránti kérelmét az illetékes hatóság elutasította az öt éves határidőn belül. A fő igénypont korlátozásával megfogalmazott igénypont már más találmányt nevesít. A másodlagos viszontkereseti kérelem pedig azon alapult, hogy a felperesnek az opciós díj felét azért kell visszafizetnie, mivel a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek az alperes ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is teljes mértékben sikertelenek. Így az opciós díj felét a felperesnek vissza kell fizetnie akkor is, ha a Választottbíróság az elsődleges viszontkereseti kérelemnek nem ad helyt. A harmadik viszontkereseti kérelem pedig a megtérítendő költségekre vonatkozott. A szándéknyilatkozatban ugyanis a felek úgy rendelkeztek, hogy a szabadalmi eljárásokkal kapcsolatos költségeket a szándéknyilatkozatban közösen meghatározott mértékű szabadalmi tulajdoni hányaduk arányában viselik.

 

A Választottbíróság ítélete

(5)     A Választottbíróság elsőként a felperes keresetében írtakkal foglalkozott. A felperes kártérítési követelést terjesztett elő. Állította, hogy az alperes a szerződés teljesítését megtagadta. Ezzel szerződésszegést követett el, és a felperesnek kárt okozott. A Választottbíróság a felek által aláírt szándéknyilatkozatból azt állapította meg, hogy a találmányokkal kapcsolatos kutatási- és fejlesztési tevékenységet a találmányoknak a szabadalmi védettség megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos tevékenységen túlmenőleg az alperes kizárólagosan és önállóan jogosult volt végezni. Ez azonban a kockázati tényezőkre figyelemmel mindössze egy kizárólagos jogosultságot jelent az alperes részére. Az opciós és hasznosítási szerződés az alperes részére ugyancsak jogosultságot biztosított és nem kötelezettséget határozott meg. Egyértelmű volt a felek által kötött megállapodásokból, hogy érdemi tevékenységet saját kockázatára az alperes végzett. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy az alperes az opciós díjat megfizette a szerződés szerint. Haszonrészesedést, royalty-t a felperesnek nem tudott fizetni, hiszen az sikeres kutatási és fejlesztési tevékenységet követő értékesítést és hasznosítást feltételezett. Ilyen pedig nem történt. A közös találmányok egyfelől egy olyan gyógyszert jelentettek, amelyben a kovaföld töltőanyagként szerepelhetett, másfelől pedig egy tisztítási eljárást foglalt magába, ami gyógyszeripari segédanyag előállítására vonatkozott. A felek megállapodása szerint az alperes üzleti döntési körébe tartozott az, hogy kívánja vagy nem kívánja folytatni a közös találmányokon alapuló gyógyszertermékek és segédanyagok kifejlesztésére vonatkozó tevékenységet. A szabadalmaztatás és az eljárások sikere az alperesnek kizárólagos joga alapján kiemelt érdeke volt. Az alperes a szerződés teljesítését nem tagadta meg, a piacról a felperest nem zárta ki. Öt év eltelte után az eljárás során bizonyított ésszerű erőfeszítések után joga volt az alperesnek úgy dönteni, hogy mivel az eljárások üzletileg hasznosítható eredményre nem vezettek, felhagyjon a további tevékenységgel. A szerződésből és magából az opciós díj visszafizetésére vonatkozó rendelkezésekből is egyértelmű volt, hogy az alperes saját kockázatára végezte a kísérleteket, és joga volt olyan gazdaságilag racionális döntést hozni, hogy felhagy a további tevékenységgel. Jogellenes magatartás, szerződésszegés hiányában így a felperes keresetét a Választottbíróság elutasította.

 

(6)     Az alperes elsődleges viszontkeresete a Választottbíróság szerint nem alapos. Már az opciós szerződés megkötésekor tisztában voltak a felek azzal, hogy a találmányok jövőbeni hasznosítása kutatási és fejlesztési célból is üzleti kockázatot hordoz. Ezért rendelkeztek szerződésükben az opciós díj teljes vagy részleges visszafizetéséről. Az opciós szerződés megkötését követő öt éven belül, ha a hatóság elutasítja a találmányra vonatkozó szabadalmi oltalom iránti kérelmet, akkor a felperes a teljes opciós díjat köteles volt visszafizetni. A Választottbíróság azonban tényként állapította meg, hogy az ideiglenes oltalom a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatosan az eljárás alatt is fennállt, azaz a szerződésben meghatározott öt év elteltével is fennállt.

          Megalapozott ezzel szemben az alperes másodlagos viszontkereseti kérelme. Bizonyította az alperes, hogy két évvel a szerződést követően kísérleti gyártást végzett és három és négy évvel a szerződést követően is végzett a kovafölddel kapcsolatosan különböző vizsgálatokat. Ebből tehát nem vonható le olyan következtetés, hogy nem ésszerű erőfeszítést az alperes a további kutatás-fejlesztésre, és különösen nem igazolható az, hogy a teljesítést megtagadta. A próbapalettázás nem jelentheti azt, hogy a kísérleteket akkor is folytatnia kell az alperesnek, ha a hasznosítás a kutatás-fejlesztés számára gazdaságtalan. A Választottbíróság így megalapozottnak tartotta a másodlagos viszontkeresetet, mivel öt éven belül az alperes gazdasági szempontból ésszerűen elvárható erőfeszítései mellett is sikertelenek voltak a közös találmányokkal kapcsolatos kísérletek és azok felhasználásával sem töltő-, sem segédanyagot nem tudott az alperes kifejleszteni. Így az opciós díj 50%-a az alperes részére visszafizetendő.

          Részben tartotta megalapozottnak az alperes harmadlagos, szabadalmakkal kapcsolatos viszontkeresetét, mellyel kapcsolatosan az alperes ugyan a jogalapot bizonyítani tudta, dokumentumokat is csatolt, azonban azt nem tudta igazolni, hogy milyen tulajdoni arány kapcsolódik az egyes találmányokhoz, így az arányok figyelembe vételénél ezt a Választottbíróság az alperes terhére értékelte.